Szerinted manapság több pillangó repdes a világban, mint régebben, mondjuk néhány évvel ez előtt? Fogalmam sincs, hogy eddig csak én nem vettem őket észre, vagy ők nem találtak rám ilyen sokszor. Mindenesetre, mostanában igen gyakran itt keringnek köröttem.
Erről szól A Holtak Üzenete című bejegyzésem.
A történet
Nemrég, egy gyönyörűséges kerékpártúrán vettünk részt. Egyik nap, mikor már mögöttünk volt negyven-valahány kilométer, de tudtam, hogy előttünk áll még szinte ugyanennyi, ráadásul, egy meglehetősen hosszan tartó meredélyen kaptattunk felfelé, éreztem, hogy kezdek kimerülni. Egyre fáradtabbnak éreztem magam, levegőt alig kaptam, úgy, megelégeltem az egészet.
Ajjaj! Ismerem ezt az érzést!
Ilyenkor szoktam elesni. Ez az a pont, amikor rendszerint felborulok. Ekkor „teremtem meg” magamnak valamiféle „agresszív” módon a lehetőséget a pihenésre. Ettől a gondolattól viszont megijedtem! Én már nem akarok elesni! Borultam épp eleget életemben és ha kerékpározunk, igen, az a lehetőség, hogy elesünk, mindig ott rejlik, mindig is faktor lesz, de most valahogy nem akartam elkerülni a további megpróbáltatásokat.
Ott vívódtam az emelkedőn; fiam, férjem, profi kerékpáros sógorom már rég lehagytak, a hátukat sem láttam – és akkor tudod, mi történt?
A karomra szállt egy pillangó. A bal alkaromra. Gyönyörködtem benne, miközben csak tekertem és tekertem, ő pedig ott utazott velem több száz méteren keresztül.
Óriási lendületet adott! Nem sokkal később találkoztam a családommal, akik persze időről időre mindig bevárnak (engem, a leggyengébb láncszemet). Aztán, végül valahogy elértük a tavat, aznapi legmagasabb pontunkat.
Az a rögös út
Innen pedig már annyira szép lett volna, a hegy másik oldalán pusztán csak legurulni! Megkönnyebbülve leszáguldani vagy lecsordogálni, ahogy választjuk!
De nem! Mert akkor profi kerékpáros csapattagunk, aki mindannyiunknál jobban, gyakrabban és erőteljesebben kitolja nemcsak az ő maga, de a mi határainkat is – úgy gondolta, milyen jó ötlet lenne körbekerékpározni ezt a szép nagy tavat. Megvallom Neked egész nyíltan én nem találtam annyira ragyogónak ezt az ötltet, ám tudod: Mindenki egyért, egy mindenkiért!
Szóval, nekivágtunk. Már az eleje sem tetszett, a köves, kavicsos út oly rossz állapotú, hogy autók nem is hajthatnak be, aztán hol emelkedik, hol süllyed, később egyre durvább, egyre rosszabb az út minősége, kerülni nem lehet, mert mindenhol ilyen. Az egyetlen különbség a szakaszok között, hogy az egyik borzasztó, a másik még gyalázatosabb.
Választás?
Van, amikor nincs választásod. Mondd meg, mit tehettem volna? Beugrom a vízbe és átúszom a tavat a kerékpárral együtt? Leszállni sem tudtam, hiszen végigtolni a biciklit és végiggyalogolni több órába telt volna. A kövek viszont mindegyre ráztak, dobáltak, a kerekeim állandóan ki akartak fordulni… , én nem titkolom: féltem. Nagyon féltem, hogy elesem. És tudod, ebből is megjöttem már! Estem éles köveken, kavicsokon! Felszántották már úgy a bőröm, hogy van amelyiknek a nyomát tudom, hogy életem végéig viselem!
3 Történés
Akkor pedig, szinte egy időben, három dolog történt.
1. Újfent megjelent egy pillangó. Ezúttal nem szállt rám (legalábbis nem a karomra vagy a combomra, ahol láthattam volna), de ott keringett körülöttem. Egyáltalán nem zavaróan, nem bántóan, mégis, mintha valahogy biztosított volna oltalmazó jelenlétéről.
2. Eszembe jutottál! Te! Kedves Olvasóm, aki ezeket a sorokat épp olvassa! Eszembe jutott, hogy én itt írom Neked hétről hétre, mennyire bele kell állni a folyamatokba; ki kell tartani; igenis meg kell tennünk, amit nekünk kell megtenni; vállalni a felelősséget és a többi és a többi!
Amikor pedig én kerülök nehéz helyzetbe, akkor itt ijedezem és sikongatok?!!! Hogy lesz ez?
3. Nagyon gyorsan hoztam egy döntést. Elhatároztam, hogy ettől a pillanattól kezdve, ÉLVEZNI fogom. Mostantól, örülök, ha valamelyik kő megdobja a hátsó kereket, örömteli ujjongásban török ki, ha „megbicsaklik” az első kerekem, elfogadom, magamhoz ölelem és megszeretem ezt az egész szituációt!
Pedig, elhiszed, hogy sok volt még hátra? Nagyon sok. Mégis, attól a pillanattól fogva mosoly ült ki az arcomra, sokkal bátrabban haladtam és imádtam, hogy itt vagyok!
A Fordulat
Akkor pedig tudod, mi történt? Nem sokkal (azt nem tudnám megmondani, hány métert, kilométert tettem meg így), de igazán nem sokkal később, az út elkezdett javulni!:)))
Nézd, én nem mondom, hogy ez mindig, mindenkor, mindenhol így van, vagy így lesz. Semmi szándékom azzal kecsegtetni Téged, hogy a dolgok minden esetben, egyetlen csettintésre aranyba borulnak. Nem mondom ezt. De azt igen, hogy a hozzáállásunk mindent megváltoztat!
Külsőt, belsőt egyaránt! Így pedig, hozzáállásunk igazításával, az áhított változás, igenis előbb-utóbb bekövetkezik!
Miért mesélem el mindezt Neked?
A pillangó miatt. Ahogy említettem, egyre több meseszép szárnyas repked a közelemben és amikor beszámoltam eme felfedezésemről az egyik végtelenül kedves, jólelkű, csodálatos barátomnak, ő azt felelte: a pillangók a holtak közvetítői. A Holtak Üzenete megjelenítésre kerül.
Szó szerint
„A szellemvilág, az angyalok üzenetét ismerheted fel. Bármilyen szokatlanul hangzik, a szellemvilág is próbálhat kapcsolódni veled a pillangókon keresztül. Az angyalokat ritkábban ismered fel vagy hallod meg, de a pillangókat a saját szemeddel látod, érzékeled. Éppen ezért, ha rövid időn belül többször is pillangó repül el a közeledben, ismerd fel őrangyalod üzenhet vele. A jelenlegi a legalkalmasabb pillanat ahhoz, hogy lassíts, észrevedd és értékeld mindazt, ami jelenleg éppen körülötted vagy veled történik. A Holtak Üzenete.
A pillangók szeretetet közvetítenek Sokan hisznek benne, elhunyt szeretteik pillangók formájában érkeznek vissza hozzájuk. Nem véletlen, hiszen a pillangó az újjászületés szimbóluma is. És bizony elgondolkodtató, amikor a semmiből váratlanul érkező csodaszép pillangó rászáll a válladra, a kezedre. Lélekmelengető pillanat, ugye? Nos, ha ezentúl bárhol is pillangót látsz, gondold végig, vajon milyen üzenetet közvetíthet”
A Holtak Üzenete
Az én szüleim már nem élnek. Mégis, hiszem és vallom, ott, aznap – és még ki tudja mikor, valószínű állandóan – ők vigyáztak rám.
Tudod, mit mondok Neked?
Kérlek! Kérlek, nagyon kérlek! Szólj a szüleidhez egy kedves szót!
MA. Most.
HÍVD FEL ŐKET, MENJ EL HOZZÁJUK ÉS ÖLELD MEG ŐKET!
MOST. MA.
Amíg még megteheted.
Szeretetteli öleléssel,
Eszter
by 