Te milyen családban nőttél fel? Sokat beszélgettetek? Mikor gyermek voltál, bővelkedtetek közös programokban?
Szüleiddel bátran, nyíltan kifejeztétek érzelmeiteket? Elmondhattad örömöd, bánatod?
És most hogyan élsz? Olyan párkapcsolatban, olyan családban, ahogyan szeretnél? Úgy töltöd a mindennapjaidat Vele, Velük, ahogyan az számodra kielégítő?
Felnövekedés
Itt van ez a fiú. 31 éves, nemrég nősült. Azért keresett fel, mert elbizonytalanodott. Felnőtt egy olyan családban, ahol igen, volt étel az asztalon, tető a fejük fölött, szüleik keményen dolgoztak, érzelmekről azonban szó sem esett. A vasárnapi ebédek is szinte hangtalanul, esetleg egy-egy odavetett szó kíséretében teltek. Édesapja merev, szigorú, egyenes testtartással, édesanyja alázattal viselte a helyzetet, arról, hogy ki hogy van! Ó, hát arról aztán igazán nem beszéltek.
Merev vagy heves?
Most pedig megnősült, és bekerült egy heves vérmérsékletű, szókimondó, érzelmeit nyíltan felvállaló családba. Ahol, igen, vannak viták, egyetértések és egyet nem értések, akár még összetűzések is, de kimondják, megosztják érzelmeiket. Mindenki elfogadja, hogy a másiknak más a véleménye. Ugyanazt a helyzetet, melyben mindannyian ott voltak, mind egész másként élték meg.
Becsület
Igen! Becsülöm és tisztelem őt, mert ahelyett, hogy a saját tengelye körül forgolódna éveken, vagy akár egy életen át, veszi apósa javaslatát és ránéz a saját helyzetére, a saját érzéseire, egy Ultrarövid terápiás konzultáció lencséjén át.
Fordulat
Látszik, hogy keresi a megoldást, kiutat szeretne, megérteni, valahogy választ kapni arra, hogy Ő mit akar valójában? Milyen családot szeretne? Merev vagy Heves családot?
Mert végül is az érzéseinkről NEM beszélni, egész kényelmes, igaz? Csendben maradni, ahelyett hogy kimondanánk, ha valami bánt, nem kíván sok erőt. Nyugton maradni, csak meg ne mozduljon a langyos víz körülöttünk, nem igényel erőfeszítést.
De tényleg ezt akarjuk?
Ahogy aztán ez a fiú szépen, lassan beleengedi magát az érzéseibe, felidézi gyermekkori élményeit, kifejezi szüleinek, amit a valóságban soha nem mert. Lassan megébred.
Hat éves önmagával is elbeszélget, megvigasztalja őt, jókedvre deríti…
Finoman, tapintatosan, lassacskán megérzi: pontosan ezt szeretné! Derűben élni! Táncolni, zenélni, nem állandóan abban a merev, szótlan, rideg környezetben fuldokolni!
Sokkal inkább nevetni, utazni, a nagycsaláddal együtt menni, kirándulni!
Ahogy elnézem ezt a nagyszerű, jólelkű fiút, már most tudom, látom, szívem minden melegével érzem: nagyon jó Apa lesz belőle!
Szeretettel,
Eszter
by 