Feltétel nélkül

Feltétel nélkül

Carl Ransom Rogers szavaival élve:

„A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.”

Képzeld, találkoztam egy régi kolléganőmmel!

​

Teljesen ledöbbentem. Egy nagyon tapasztalt, meglehetősen széles látókörű, (eddig legalább ezt gondoltam), tőlem valamivel idősebb hölgyről van szó, aki egész életében óvónőként dolgozott.

​

Szó szót követett, panaszkodott kicsit a csoportjáról, majd teljes felháborodással közölte, hogy ott van például D.

​

„Na hát, tudod, Eszter, az aztán egy olyan gyerek, hogy nem tud rendesen ülni! Egy perc nyugta nincs, állandóan fészkelődik, izeg-mozog! Hiába ültetem le, nem képes öt percig a széken megmaradni!”

​

„És?” – kérdeztem én.

Nézett rám értetlenül.

„És akkor mi van?” – kérdem én. „Mi van akkor, ha nem tud nyugton ülni?”

​

Egy öt éves gyermekről van szó! Mondd meg nekem, miért ne járkálhatna mozgolódhatna a csoportszobában, ha erre van igénye?

​

Elfogadás

Továbbmegyek. Ha ez a gyermek bekerül az iskolába, és ott óra közben feláll, megy két kört a tanteremben. Akkor mi történik? SEMMI! (Legalábbis, semmi nem kellene, hogy történjen). Csakhogy nézd meg! , nem szeretem az általánosításokat. Azt is jól tudom, sok a kivétel, de: Már az óvodában eltűrjük szerencsétlennek, hogy önmaga legyen? Nem tűrjük el. Tanitónéni majd szerinted tolerálja, ha ez a kisgyermek megmozgatja magát óra közben? Nagy valószínűséggel nem.

​

Nézd meg, belekényszerítjük gyermekeinket valamibe, amibe egyáltalán nem kellene. Vihart kavarunk olyasmiből, teljesen feleslegesen, ami békében is telhetne. Miért?

​

Mert félünk. Mi lesz, ha majd az összes többinek eszébe jut itt sétafikálni óra közben? Mi lesz, ha megborul a rend? Kavalkád lesz az osztályból? Mi van, ha nem tudjuk teljesíteni a tervet? És így tovább.

​

Mondd meg nekem, miért nem tudjuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen? Meggyőződésem, ez az egyetlen, amitől változnának, változni képesek lennének az emberek. Beleértve önmagunkat is.

​

Carl Ransom Rogers szavaival élve:

​

„A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.”