Az Úszó Bácsi

Az Úszó Bácsi

Az Úszó Bácsi című bejegyzésem arról szól, vajon mi mit tehetünk saját magunkért? Ma. Itt és most. Mindig van döntési lehetőség.

Kisfiam úszni tanult. Egy végtelenül kedves, türelmes, remek hölgyhöz hordtam az uszodába. Mialatt ők a szélső pályán “dolgoztak”, magam is úsztam néhány hosszt – természetesen egy másik sávon.

Az ember időnként meg-megáll pihenni. Persze, már az sem mindegy, kivel úszol egy sávban.

Az egyik ilyen fordulónál szóba elegyedtem egy idős bácsival. Hetente háromszor jön, rendszerint 2500-3000 métert úszik.

Kiderült, problémái támadtak a szívével, az orvos „mindenféle tablettákat” írt fel neki.

„Tudja Drágám – mondja – inkább lejövök az uszodába. Mióta rendszeresen úszom, nincs baj a szívemmel. Ráadásul, olcsóbb, mint a gyógyszer.”

Látod, , erről beszélek! Ezt hívom öngyógyításnak. Még akkor is, ha ez nem mindig ennyire egyszerű, látványos és kézenfekvő. Mert persze, szükség van az orvosokra is. Vannak események, helyzetek, betegségek, amikor ők segíthetnek.

A kérdés, mi mit tehetünk saját magunkért? Ma. Itt és most. Mindenki választhat. Mindig van döntési lehetőség.