Sok-sok évvel ezelőtt, együtt éltem egy férfivel (történetesen az első férjemmel), aki állandóan biztatott. Bármibe fogtam, mindig többet akart kihozni belőlem!
Egyszer aztán elhatároztam, (nem sokkal a rendszerváltás után), hogy nekem feltétlenül angolul kell tanulnom. Akkor már dolgoztam, munka előtt vagy után jártam a tanfolyamra, ma sem mondom, hogy könnyű volt, de valahol el kellett indulni.
A cég pedig, ahol angol nyelvi ismereteimet megalapoztam, a következő – egyébként zseniális – motivációt alkalmazta: megígérte, hogy aki a kurzus végén a legjobb tesztet írja, 50% kedvezményben részesül a következő tanfolyam árából.
Akkor a férjem tudod, mit csinált? Elkezdett biztatni. Állandóan olyan mondatok hangzottak el a szájából, mint:
„Meg tudod csinálni!”
„Te írod majd meg a legjobb dolgozatot!”
„Ragyogó a nyelvérzéked! Szorgalmas vagy! Okos vagy! Össze tudod rakni a tanultakat, emlékszel is rá, kitűnő a memóriád!” És hasonlók.
Hidd el, én egyáltalán nem gondoltam, hogy annyira borzasztóan jó nyelvérzékem lenne, vagy annyira nagyszerű memóriám, de addig mondogatta, hogy végül tényleg én írtam meg a legjobb tesztet!
Kérlek! Könyörgöm! Tedd ezt te is a gyermekeddel! Bármiben jó, mondd el neki! Erősítsd meg benne! Ha valamiben gyengélkedik, biztasd, erősítsd! Alkalmazd a pozitív megerősítés gyakorlatát!
by