Azt hiszem, ez a legnehezebb kihívás a négy közül!
Én bízom benned! Bízom bennetek!
Úgy gondolom egyébként, hogy ezt a „szabályt”, ezt a fajta gondolkodást, mentalitást, mindenhol, de mindenhol, az élet minden területén be kellene vezetnünk! Családban, munkahelyen, közösségi életben…
Maradj csendben!
Csak akkor szólalj meg, ha mondanivalód segít, felemel, jobbá teszi az életet!
Képzeld el, milyen lenne a munkahelyed! Tegyük fel – remélem nem ilyen helyen dolgozol – de tételezzük fel, sok a bántás, negatívum, munkatársaid gyakran szólnak rosszat egymás háta mögött. Gondolj bele, minden egyes alkalommal, mikor valaki rosszat, nem szépet, nem lelkesítőt, nem olyat szól, ami előrevisz, be kell tennie 200 forintot (zsetont, kavicsot, fadarabot) egy központi helyen lévő, jól látható kosárba.
Mindennek az lenne a lényege, hogy szemmel láthatóvá, kézzel foghatóvá tegyük, mennyi negatív gondolat gyűlik össze a fejünkben akárcsak egy nap alatt is.
Szerinted mennyi pénz gyűlne össze?
Javaslom, olvasd el Lázár Ervin: A fűzfán fütyülő rézangyalát című meséjét: