Vallomás
Vallomás cimű irásom arról, hogy igenis szabad elbukni majd újra talpra állni. Előfordul, hogy fel kell adnunk valamit.
Megrekedtem.
Beszélgettünk mi arról, hogyan telt az elmúlt évem? Kérlek szépen úgy, hogy dolgoztam az óvodában (két ember helyett), építettem a vállalkozásom (logikai játékokat és gyermekkönyveket szerettem volna árulni) és még egy Hangfürdős tanfolyamot is elvégeztem (Hangpancsi®), hogy majd a gyermekek lelkét ily módon ápolhassam.
A Jel
Aztán elestem és akkor (no meg azt követően) úgy éreztem, valahogy nem jófelé tartok. Még az irány sem jó. Akkor azért egy kicsit meghökkentem és visszafogtam magam.
Az óvodából táppénzre kerültem, a hírleveleimet írtam, de azért annyira nem pezsegtem az üzleti vállalkozásom terén, hangtálam meg egyébként sem volt, szóval, kissé tanácstalanul nézelődtem magam körül és forogtam saját tengelyem körül.
Vallomás
Aztán persze van itt még valami, amit meg kell vallanom neked. Ez a „Gyermekeink elvarázsolása a képernyő elől”, amire az egész vállalkozás/üzletem épült volna… Nos, hát ez egyre kevésbé megy nekem. A saját fiamat nem tudom elvarázsolni! És bár volt egy beszélgetésünk a minap pontosan erről… Ő nem érzi úgy, hogy túlzottan sok időt töltene a képernyő előtt. Én igen.
Azt kell mondanom, bort iszom és vizet prédikálok. (vagy hogy van ez a mondás – de tudod, miről beszélek).
Kudarcot vallottam.
Hogyan tovább?
De mert hiszem, hogy a dolgok nem csak úgy véletlenszerűen történnek… Lábadozásom alatt elkezdtem egy tanfolyamot.
Ezt most elmondom neked: tizenhat – tizenhét éves korom óta pszichológus szeretnék lenni. Mégis, ne kérdezd, pontosan mi, de valami mindig visszatartott tőle. Aztán megjelentek a coach tanfolyamok. Velük is igen szimpatizáltam. Végül mégsem lettem coach. Amikor pedig elkezdtem dr. Buda László előadásait hallgatni, azt éreztem, Szívemből beszél! Őt, ezt a módszert kerestem egész életemben!
Most pedig itt vagyok, végzem a tanfolyamot, melyet ő szervezett és júliusra magam is képzett konzulens leszek!
Tudom, eddig kissé másról beszéltem. Eltérültem.
(Nagyon sajnálnám, de tökéletesen megérteném, ha leiratkoznál, hisz eddig nem erről szólt a dolog. Tényleg sajnálnálak elveszíteni.)
Januártól tehát egy kicsit más jellegű levelekkel jelentkezem.
Szívesen venném, ha továbbra is olvasnád heti hírleveleimet, bátoritásaimat, motivációimat, megtapasztalásaimat! Örömmel venném, mert úgy hiszem, segítségedre lehetnének itt a mindennapokban és ezekben a vérzivataros időkben!