Farsang és böjt viadala

Csak arra kérlek, nézd meg ezt a képet. Brueghel Farsang és böjt viadala. Azért választottam, mert farsang hamarosan elközelg, valójában azonban Brueghel-ről és a flamand festészetről szeretném, ha társalognánk.

Ha jól szemügyre vesszük ezt a képet, mindjárt a fő jelenetben Konc vajdát és Cibere vajdát láhatjuk hadakozni. Az elhízott, kövér Hús uraság egy hordó tetején lovagol, jobb kezében nyársra szúrt kappant tart, vele szemközt a sovány Böjt uraság, kinek fegyvere egy lapát, két heringgel.  Hús úr és Böjt úr Húshagyó kedd estéjén vívja viadalát és míg Hamvazószerdán Böjt uraság győz, negyven nap múlva, Húsvét vasárnap, Hús uraságé a győzelem.

Persze, a jelenet mélyebb megértéséhez feltétlenül figyelembe kell vennünk, milyen gyakran pusztított éhínség még a középkori Európában is. Az étel egyáltalán nem volt oly könnyen elérhető, mint  manapság és egyáltalán nem volt evidencia, hogy az ember akkor jut eledelhez, amikor csak szeretne.

Brueghel persze túlfeszíti a húrt.

Hamvas Béla azt mondja:

„Brueghel az a művész, aki abban a tradícióban, amelyben nézni szokták, mindig problematikus. (…)

Brueghelnél nyoma sincs az „ítéletnaptól való félelem”-nek, az apokaliptikus rettegésnek. Brueghel nem ijed meg és nem ijeszt: belenyúl, felkavar, vájkál, szaggat. Nem akarja azt, amit a többi festő: ébreszteni, feleszméltetni, inteni. Azt akarja, amit Dosztojevszkij: gyötörni, – amit Baudelaire: undorítani, – amit Wagner: mérgezni. (…)

Ami Brueghel művészetére a legkisebb részletig jellemző, az éppen a tudatosság, a lenyűgöző intelligencia. Nála tévedésről nem lehet szó. Nem néz félre, nem téveszt el semmit; ismeri az erőket és az erők természetét. Ez az ő és minden vele rokon művész és gondolkodó sajátsága; a fokozott tudatosság, az anyag teljes ismerete, és annak egész szuverén, minden befolyástól mentes használata. (…)

Brueghelék egész nagy zseniális erejük igénybevételével kétségbe tudják ejteni az embert, rá tudják olvasni bűneit, nyomorékságát és idiótaságát, és ezenfelül meg tudják kedvelni és meg tudják kedveltetni a szennyet. (…)

A Farsang és böjt küzd: azok az őrültek, akik beborítják fejüket és imádkoznak, és azok az őrültek, akik a boroshordó tetején részegen üvöltöznek.”