A nem létező idő hullámain

Elmesélem neked egyik kedvenc kínai mesémet. Tulajdonképpen ez egy tanmese, mégis, nagyon szeretem!

​

A szegény, öreg kínai földműves egy nap lovat vásárolt. Jöttek az ismerősök, szomszédok, rokonok sorra, örvendeznek.

​

– Te Öreg! Hiszen te lovat vettél! Micsoda áldás ez a te házadon!

​

Mire az Öreg csak annyit felelt:

​

– Miből gondoljátok, hogy ez olyan nagyon jó?

​

Másnap az Öreg fia az udvaron lovagolt, de mert a ló még vad és zabolátlan volt, levetette hátáról a fiút, ki mindkét lábát eltörte. Ott feküdt szerencsétlen a házikóban, mozdulni alig tudott. Jöttek a az ismerősök, szomszédok, rokonok, sopánkodva:

​

– Ó, te szegény Öreg! Micsoda csapás ez most házadon!

​

Mire az Öreg halkan csak annyit felelt:

​

– Miből gondoljátok, hogy ez olyan nagyon rossz?

Következő nap, a császár katonái érkeztek, és vitték a fiatalokat, mert a birodalom valamely távoli részén lázadás tört ki. Az Öreg fiát azonban nem tudták magukkal vinni, hiszen…

​

…

​

Merthogy minden idővel dől el. Az idő, amely ugye, mint olyan, nem létezik, hiszen minden egy időben zajlik és egyszerre történik…

​

Előfordult már veled, hogy valami úgy igazán rossznak látszott, utóbb azonban kiderült, hogy voltaképp nem is volt olyan nagy baj?