A Szódás Bácsi Virágvasárnapja

A Szódás Bácsi Virágvasárnapja

Mindennapi Csodák

Azt hiszem, valahogy így kellene élnünk. Mert mindennapi csodák történnek. Csak észre kell venni őket. A Szódás Bácsi Virágvasárnapja egy történet valakiről, akinél egy természetes gyógymód alkalmazása bevált.

Virágzás

Pedig a történet tulajdonképpen 1997-ben kezdődik és akkor még nem is tudtam, mennyire fontosak számomra ezek a pillanatok.

Egy másik férfivel éltem – történetesen az első férjemmel, aki, miután részt vett egy allergia vizsgálaton, allergiás lett. Az összefüggést persze soha nem lehet már kimutatni, vagy bebizonyítani, a tény mégis az, hogy bár addig semmiféle allergiás reakciót nem tapasztaltunk nála, a vizsgálatot követően, hogy is fogalmazzam finoman, szenvedni kezdett.

Minthogy a baj már megesett és volt férjem bedagadt szemekkel, vöröslő, orrát állandóan fújva, tüsszögve élte fiatalságának tavaszait, évről évre egyre rosszabb állapotba került. Már félt a nyírfa virágzás közeledtétől. Aztán, elközelgett az idő, hogy gyógyszert volt kénytelen szedni, mely egy ideig valóban hatott is, tünetei enyhülni látszottak, hamarosan azonban visszaálltak, csak még fokozottabb formában.

Következő évben még erősebb orvosságot kapott, ami ideig-óráig hatott is, az okot azonban messze nem szüntette meg és legyünk őszinték, ennek a gyógyszernek már olyan mellékhatásai lehetnek (a tájékoztató tanúsága szerint), hogy már tényleg félő volt, veséje, mája, gyomra látja kárát.

Orvosság vagy természetes gyógymód?

Akkoriban olvastam egy cikket egy természetes gyógymódról, melyet rögtön aznap alkalmazni kezdtem nála.

Ez is érdekes, nem? Ha valamire választ keresünk, egészen bizonyosan megtaláljuk azt. Sokszor csak úgy, hogy szembejön velünk. Ezt a cikket is mondd meg, miért épp akkor olvast

A módszer lényege

1 dl vízben elkeverünk egy teáskanál mézet és egy evőkanál almaecetet. Mivel páromnak akkor már igen erős tünetei voltak, napi háromszor kevertem be és adtam neki ezt a keveréket. Nem mondom, hogy finom, Hazudnék, ha azt állítanám, ízletes, hogy alapvetően a kedvenc italaim közé tartozna, ha választanom kellene, de most nem ez volt az érdekes. Itta. Termoszban vitte a munkahelyére, hogy a déli órákban is el tudja fogyasztani.

Következő évben elhagyta a gyógyszert. Teljes mértékben.

Az azt követő tavasszal látványosan csökkentek tünetei. Tüsszentett még, szemei el-elhomályosodtak időnként, de halovány árnyékaként előző évi az előző évi jelenségeknek.

A Szódás Bácsi Virágvasárnapja

A történet most, mikor ezeket a sorokat írom, 2021-ben folytatódik. Szódás bácsink igen szeret elbeszélgetni a hozzájáró emberekkel és engem, aki sokat kérdez, különösen kedvel. Sokszor csak annyi a „bűnöm”, hogy meg találom kérdezni: Hogy van? És ez egy negyven perces beszélgetést eredményez. Egy ilyen hosszadalmasabb beszélgetés során derült ki, ő is fél a közelgő nyírfavirágzástól. Mit is felelhettem volna erre? Elragyogtam neki gyönyörű történetem a mézes-almaecetes vízről.

Meg nem tudom neked mondani, legközelebb mikor mentem újra szódáért, a palackokat cserélni.

A Csoda

Akkor pedig a bácsi kitörő lelkesedéssel elzengedezte a maga örömét. Elmondta, szavam nyomán kéz a kézben elsétáltak a feleségével almaecetet vásárolni, azóta issza „előírásom” szerint és amint azt magam is jól láthatom, nem tüsszög, nem vörösek a szemei, úgy összességében, megszűntek a tünetei.

Enyhe szél lengedezett. Szavait bizonyítandó, az ebben az enyhe szellőben lengedező nyírfára mutatott. Látja, drágám? Régebben ennyi légmozgás elég volt, hogy a szemeim bevörösödjenek és álló napon át tüsszögjek. Tavaszon, nyárelőn, ahogy a szél erre fújta a nyírfa virágait, be kellett zárkóznom a szobába. Nem tudtam kint maradni az utcán, az udvaron vagy a kertben.

Most nézze meg aranyom! És valóban, allergiás tüneteknek nyomát sem láttam rajta. Azóta sem.

Mindennapi Csodák

Igen, valahogy így kellene élni és mondani az igét az arra nyitottaknak. Töretlenül.

Mert Mindennapi Csodák történnek.