Bor – Párkapcsolat – Itália

Bor – Párkapcsolat – Itália blogomban egy kellemes esti borozgatással egybekötött olvasgatásra invitállak. Kiemeltem három olyan részletet Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvéből, melyek szívemből szólnak és sokkal, de sokkal gyönyörűségesebben fogalmazzák meg érzéseimet, mint ahogyan valaha is képes lennék rá. Fogadd őket szeretettel.

I. Bor

Szombat este van, én úgy érzem, hat nap megfeszített munka után megérdemlem azt az egy pohár vörösbort, melynek csiklandó íze végigbizsergeti zsigereimet; idővel pedig lenyugtatja kedélyeimet. Akkor pedig eszembe jutnak az olasz borok, az ottani életünk… majd előveszem egyik legkedvesebb könyvem, Szerb Antal Utas és holdvilág című írását.

Elolvasom, ahogy Mihály, a főszereplő egy éjszakán át a sikátorok közt bolyong és keresi azt a bort, melyre vágyik. Mindezt nászútja kellős közepén, mikor újdonsült felesége megőrül az idegességtől.

„Egy este színházban voltak, és mikor utána visszaérkeztek a hotel halljába, Mihály úgy érezte, hogy nagyon szívesen meginna még valamit. Nem tudta pontosan, hogy mit, még leginkább valami édes borra vágyódott, eszébe jutott a szamoszi bor különös, klasszikus íze, és hogy ilyen gyakran kóstolgatta Párizsban, a Rue des Petits Champs 7. Szám alatt egy kis borkereskedésben, és arra gondolt, hogy Velence félig – meddig már Görögország, itt bizonyára lehet szamoszi bort kapni vagy esetleg mavrodaphnét mert az olasz borokkal még nem volt tisztában.

Talált is számos helyet, ahol italokat árusítottak, de valahogy egyik sem volt az, amit keresett. Mindegyiknek volt valami hibája. Az egyikben túlságosan elegáns emberek voltak, a másikban túlságosan egyszerűek, és egyikhez sem tudta asszociálni azt az ital, amit keresett. Az italnak valahogy eldugottabb íze volt. „

II. Párkapcsolat

Mindez persze nagyon szép, és igen, a férfiaknak is megvannak a maguk érthetetlen cselekedetei. Már ez önmagában elgondolkodtató, természetesen megértőnek kell lennünk. Csakhogy ehhez még hozzájön, hogy Mihály épp a  nászútja kellős közepén teszi ezt, mikor újdonsült felesége megőrül az idegességtől.

„Nők általában jobban bírják a virrasztást és a gondolkozást. Erzsi számára nem volt új és meglepő, hogy mIhély olyanokat tesz és mond, amiket ő nem tud megérteni. Egy ideig sikeresen leplezte ezt a nem – értést, bölcsen nem kérdezősködött, és úgy tett, mintha öröktől fogva tisztában lenne mindennel , am Mihállyal összefügg. Tudta, hogy ezt a hallgatag álfölény, amire Mihály azt hiszi, hogy a nők örökölt , ösztönös bölcsessége, a legerősebb eszköz Mihály megtartására. Mihály tele volt félelmekkel, és Erzsi szerepe, hogy megnyugtassa.”

(…)

„ Erzsi rég tudta, hogy nem érti meg Mihályt, mert Mihálynak titkai vannak, amelyeket önmagának sem vall be, és Mihály nem érti meg őt, mert eszébe sem jut, hogy önmagán kívül más ember belső élete iránt érdeklődjék. És mégis, azért házasodtak össze, mert Mihály megállapította, hogy tökéletesen megértik egymást, kettejük házassága teljesen ésszerű alapokon áll, nem múló szenvedélyeken. Meddig lehet még vajon fenntartani ezt a fikciót? „

III. Itália

A halovány nap fényében úszó teraszon könyvekről társalogtunk. 2011-ben történt, Rómában. Ott éltünk akkoriban.

Mint olvasni szerető ifjú hölgy, beiratkoztam ugyanis egy könyvklubba. Ez a klub úgy működött, hogy – általában szeptember táján – mi, világirodalmat faló nők összeültünk és különféle, jobbnál jobb ajánlatokkal álltunk elő. Mindenki javasolt (legalább) egy könyvet, melyről úgy gondolta, a többiek számára érdekes, hasznos vagy egész egyszerűen élmény lehet!

Estebéd, borozgatás közben – mondtam már, hogy isteniek ezek az olasz borok?  – épp kíváncsiságot ébresztettünk egymásban szeretett könyveink iránt, mikor vettem egy nagy levegőt, még nagyobb bátorságot és előhozakodtam javaslatommal.

Azt hiszem, mind, akik ott ültünk, imádjuk Itáliát!

“Az olasz újságok állandóan eksztatikusan boldogok, olyanok, mintha nem is emberek írnák őket, hanem diadalmas szentek, akik éppen most szálltak le Fra Angelico egyik festményéről, hogy a tökéletes államrendet ünnepeljék. Boldogságra mindig van ok, mert egyszer egy intézmény lesz éppen tizenegy, máskor egy út éppen tizenkét éves. Ilyenkor valaki nagyszabású beszédet mond, és a nép lelkesen ünnepli, legalábbis a sajtó tanúsága szerint.

Mint minden külföldit, Mihályt is izgatta az a kérdés, hogy vajon a nép csakugyan olyan lelkesen ünnepel-e mindent, oly állandóan, pihenés nélkül, fáradhatatlanul boldog-e, mint ahogy az újságok állítják. Természetesen tisztában volt vele, hogy külföldi nehezen tudja megmérni az olasz boldogság hőfokát és őszinteségét, különösen, ha nem beszél senkivel, és semmiféle módon nem kerül összeköttetésbe az olasz élettel. De amennyire ilyen messziről és ilyen szórakozottan meg lehetett ítélni, úgy érezte, hogy az olasz nép csakugyan fáradhatatlanul boldog és lelkes, amióta ez jött divatba. De azt is tudta, hogy milyen kevés és milyen ostoba dolgok elegek ahhoz, hogy az ember – akár mint egyén, akár mint tömeg – boldog legyen.”

/Szerb Antal Utas és holdvilág – Részletek/

https://mek.oszk.hu/01000/01080/01080.htm

Szeretettel,

Eszter