Kivergődni a posványból?

Kivergődni a posványból? című bejegyzésem arról, hogy amikor olyan mukát végzel, melyet nem szeretsz, az olyan, mintha te magad nekifeszülnél és megpróbálnád elmozdítani a mozdonyt. Húzni, tolni, vagy,  valahogy, mindegy, csak menjen, mozduljon már!

Tulajdonképp nem kell megerőszakolnod magad, hogy a munkáddal haladj és sikeres légy, HA elég nagy a küldetésed, a célod, amiért munkálkodsz.

Milyen vonaton utazol?

Én a jó és a rossz munkahelyet egyaránt vonathoz hasonlítom. Ugyanahhoz a vonathoz. Mert a vonat tényleg ugyanaz.

A különbség abban áll, hogy amikor olyan mukát végzel, melyet nem szeretsz, az olyan, mintha te magad nekifeszülnél és megpróbálnád elmozdítani a mozdonyt. Húzni, tolni, vagy,  valahogy, mindegy, csak menjen, mozduljon már!

Hétfő reggel csörög a telefonodon az ébresztő. Undorral kinyomod. Majd ettől a perctől kezdve a péntek délutánt várod. Aztán azt érzed, ó de hamar eltelt ez a kis hétvége?

Ezzel szemben a jó munkahely az a mozdony, mely megkapja a kellő mennyiségű és adagolású szenet, vizet, fűtőerőt, áramot és üzemanyagot, neked pedig pusztán az a dolgod, hogy a kitűzött célállomásokra irányítsd. Ha pedig változás áll be, vagy te magad átírod a menetlevelet, tudod, hogy csak jó irányban haladhatsz.

Te melyik vonatban ülsz? Ha ez utóbbiban, akkor gratulálok! Csak így tovább!

Beleragadtál?

Ha azonban  úgy érzed magad a munkahelyeden, mint az a hölgy, akivel tegnap találkoztam… Aki beleragadt egy munkába, ami végül nem annyira borzasztó, de nem is jó… Évek óta nem tud kivergődni belőle…

Provokáció

Akkor azért megkérdezném tőled, hogy az ismeretlentől való félelem tart fogva? Ezért nem választasz más hivatást?

Vagy a szüleid, párod, környezeted neheztelésétől tartasz? Mit szólnak majd, ha tényleg felvállalod az álmod és elmész személyi edzőnek, ahelyett, hogy folytatnád a cégnél komoly, közgazdász tevékenységed? Melyet, hogy neked milyen szép, biztos állásod van, egyébként ők is büszkén mesélnek rólad?

Talán a harag, esetleg vágyakozás tart vissza? Mert annyira szeretnéd megvenni azt az új autót, amilyen a barátnődnek / szomszédodnak / főnöködnek is van?

Félre ne érts! Egyáltalán nem akarlak bántani téged! Provokálni igen, de bántani nem. Ha itt ülnél velem szemben, látnád, milyen szeretettel nézek rád és fogadom minden szavad.

Csak arra kérlek, gondolkodj el, ezeken a kérdéseken! Aztán, bátran írd meg, mire jutottál! Ha nyitott vagy rá, azt is megnézhetjük, hogyan tovább!

Olvasásra ajánlom egy korábbi cikkem:

Munkahelyi Megaláztatások

Szeretettel,

Eszter