Munkahelyi Megaláztatások

Munkahelyi Megaláztatások című írásomban a toxikus munkahelyekről szólok és arról, hogy igenis tehetünk magunkért.

Hol az a Tűz?

Szörnyű látni, amikor idősebb, évtizedek óta egy munkahelyen, munkakörben dolgozó embereken azt látom, hogy kiégnek. Vagy, már rég kiégtek. Hogy előbb – utóbb mindenféle bajokkal küzdenek.

Azt azonban még borzasztóbb megtapasztalni, amikor egy fiatal, harminc éves alig múlt fiatalember vérnyomás problémáiról, alvászavarairól, sorozatos kapcsolati kudarcairól számol be. Pedig egy jóravaló, lelkes fiatalember, aki akar és képes megfelelni. Hajlandó tovább és többet dolgozni. Akár még erején felül is teljesíteni. A cégvezetők álma.

A munkáról és a munkahelyről

Beszélgetésünk során elmondja, valójában szereti a munkáját, nem is annyira munkának, mint inkább hivatásának érzi. A munkahelye? „Hát tulajdonképpen nem olyan rossz.”

Na, itt kezdődnek a bajok. Mert ebből a „tulajdonképpen nem olyan rossz” állapotból néhány bátorító kérdés hatására, nagyon gyorsan lesüllyedünk oda, hogy katasztrófa. Beosztottai, akiket ő irányít és akikért felel nem elég motiváltak, a határidőket nem tartják és sokszor hanyag munkát végeznek.  Gyakran ő dolgozik helyettük is. „De nem is ez a baj.”

Közvetlen főnökével mindennaposak a súrlódások. A felsőbb vezető pedig állandóan „cseszteti” (szó szerint idézem) őket. Majd elmesél egy történetet, melyből kiderül, ez a főnök viszonylag gyakran meg is alázza őket. Hosszas ecsetelést követően meri bevallani magának: pokollá vált az élete ezen a munkahelyen.

Iga

Mondd, ha csak az ismeretségi körödben szétnézel, mennyien güriznek méltatlan körülmények között? Hányan robotolják végig az életüket úgy, hogy nem szeretik, amivel foglalkoznak?

Mennyien érzik nap mint nap a munkahelyi megaláztatások akár apró formáit, egy-egy kritika, nem odaillő szó, élc formájában?

Az áttörés

Tudod, mi a szép? Mikor látod, ahogyan ez a srác visszanyeri rég eltiport, de eredendően egészséges önbecsülését. Ahogy a megbeszéltek és megtapasztaltak során ráébred, hogy igenis tud beszélni a főnökeivel (külön – külön!) . Képes elmondani nekik higgadtan, nyugodtan, észérvekkel alátámasztva, mit szeretne és mit nem. Mi az, amin változtatni lehetne, kellene és azt hogyan…